Tanulmányút beszámoló
 

A frankfurti tanulmányút számomra nagyon pozitív élmény volt. Jól éreztük magunkat, örültem, hogy az évfolyamból ilyen nagy számban részt vettünk rajta, a közös élmények még jobb kapcsolatot eredményeztek. Az utazás ugyan rendkívül hosszú volt busszal, de a sofőrök rugalmasak voltak, igény esetén korábban is megálltak illemhelynél, a 3 órás ígért pihenőket betartották, amely biztonságérzetet adott. A városban szűk helyeken probléma nélkül közlekedtek. Az érkezéskor mindenki szájtátva figyelte a várost, egyszerűen csodaszép, gyönyörű épületek vannak, felhőkarcolók, hidak, különösen este kivilágítva szép. Az ifjúsági házban 4 ágyas szobákban lettünk elszállásolva, mind a szoba. A vacsora bőséges volt, bár olykor megosztónak bizonyult ízvilágát tekintve. A reggeli viszont kétségkívül megfelelt, választékos, bőséges és gusztusos volt.

Első nap a Bethanien Krankenhausba mentünk, ahol egy konferencia teremben hallgattunk előadásokat. Máris egy ajándékkal fogadtak minket, egy könyvvel, mely a kórház 100 éves évfordulójára készült. Az előadások érdekesek és érthetőek voltak, ügyeltek arra, hogy ne nyúljon túl hosszúra, ne váljon unalmassá, a német egészségügyi rendszer bonyolultságát leegyszerűsítették. Számomra a legérdekesebb előadás az ápolóképzésről szólt, mivel teljesen másképp működik ott maga az iskolarendszer és képzés folyamata. A szakközépiskolát végzett, a BSc, az MSc végzett is ÁPOLÓ. Az előadások során minden kérdésre választ kaptunk, nagyon igyekeztek mindent érhetően elmondani, mindenki segítőkész volt, különösen Bordi Katalin, aki koordinálta az egész programsorozatot. Gondosodtak tízórairól, ebédről, italokról. Körbejárhattunk egy- egy osztályt, szembetűnő különbség volt, hogy a falak nem teljesen fehérek, és különösen tetszett egy eszköz összekészítő kocsi, melyre rögzítve volt a higiénés kézfertőtlenítő valamint a három különböző méretű doboz egyszer használatos gumikesztyű. Az osztályra belépve nem fogadott minket kellemetlen szag, a szobák berendezése modern, „hasonlít” egy szállodai szobára Magyarországon. Mikrohullámú sütővel és egy nagy kávégéppel volt ellátva a betegek számára is használható konyha.

Délután Schäfer Úr és Bordi Katalin is egész napjukat ránk szánva kísértek minket a városban, idegenvezető mutatta meg a helyi nevezetességeket és egy nem tervezett programban, hatalmas élményben volt részünk, 200 m magas toronyba mehettünk fel este, ahol leírhatatlan gyönyörű városkép tárult elénk.

Második nap a Schwanthaler Carree idősotthonba látogattunk, ahol megismerkedtük a Böhm-koncepcióval, nagyon érdekes és példaértékű felfogás uralkodik. A helyiségek mind különböztek mégis egy egységes egészet alkottak, apróságokkal idézték meg az idősek, demensek fiatal korát,emlékeit. Figyelembe veszik az egyéni igényeket (pl. szépségsarok kialakítása). Ezután a Marcus Krankenhausba mentünk, ahol szintén ajándékot kaptunk és ebédet. Egy érdekes előadást hallgattunk meg a geriátriáról, mely felhívta az idős gondozás fontosságára a figyelmet és rávilágított a hazai és ottani különbségekre. A „Tagesklinik” részen idősek különös terápiákkal gyógyultak, természetesen meglepő volt látni, hogy konditeremben edzenek, de leginkább az állatterápia bűvölt el mindenkit, melyet pl. a kéz finom motoros fejlesztésére alkalmaznak. Maga az osztály rendkívül nagy (egy erdélyi kint dolgozó magyar hölgytől megtudtam, hogy volt olyan, amikor 23 km-t tett meg egy éjszakai műszak során). A falakon kellemes színek jelentek meg, mellyel a természetet próbálták megidézni, valamint képek lógtak rajta, illetve további képek érkezését várták, a szobák kinézete bámulatos, teljes ágyrács használata tilos. Jó érzés volt hallgatni, ahogy az erdélyi hölgy beszélt a munkájáról, a kórházról: „Szívesen hoznám ide, az édesanyámat is.” Úgy gondolom, ez a mondat a legjobb összefoglalója az osztálynak.

Köszönöm szépen a lehetőséget és Juhász Éva docens asszony kedvességét az utazás során.

Krizsics Viktória vagyok, harmad éves ápoló hallgató.

Véleményem szerint, igazán jól szervezett, eseménydús tanulmányi út részesei lehettünk az elmúlt hét során. Meglátásom szerint, a német egészségügyi ellátó rendszer működése, az ápolók és orvosok mentalitása példaértékűnek tekinthető hazai viszonylatban is. Élményeimről és tapasztalataimról való beszámolómat, az első naptól (február 8-a) estéjétől kezdem, ugyanis ekkor kezdődött számomra Frankfurt am Main felfedezése. Megérkezésünket követően vacsoráztunk, majd a hosszú busz út „kipihenése képen” és a kíváncsiságtól vezérelve többen is elindultunk felfedezni, a mindannyiunk számára addig ismeretlen német nagyvárost. Fontos megemlítenem, hogy az ifjúsági szálló nagyon kényelmes, tiszta és jól berendezett volt, mindezen felül a kilátás gyönyörű volt a harmadik emeleti szobánkban, ahol elszállásoltak minket. A szoba ablakai a Majna-folyó felé néztek, amit több híd is párhuzamosan átszelt. Visszatérve az első „városnézős sétához”… első benyomásom olyan volt a várossal kapcsolatban, mintha valamely amerikai nagyvárosba csöppentünk volna; számos hatalmas épület tornyosult egymás közelében, mint később megtudtuk, a magas épületek jó része Frankfurt banki negyedéhez tartozik. Ott tartózkodásunk második napján a reggelit követően, a Bethanien Krankeshausba látogattunk el. A délelőtt folyamán előadásokat hallhatunk a német minőségirányítási rendszerről, az ápoló tanulmányi képzésről és az Agaplesionról. A délutáni kórházlátogatást érdekesebbnek tartottam. Három csoportra osztották a társaságot, így mindegyik csoport más és más kórházi osztályt nézhetett meg. A mi csoportunk a kardiológiai osztályt, a sürgősségi betegfelvétel helyszínét és a katéteres labort tekinthette meg. Jól felszerelt, rendezett környezetet láthattunk, mosolygós életvidám egészségügyi személyzettel. (Véleményem szerint a Pécsi Szívgyógyászati Klinika katéteres laborjának felszereltsége sem marad el az ott látottaktól.) A Bethanien kórházban 8 órás munkarendben dolgoznak az ápolók, az itthoni 12 órával szemben. A berendezés és az infrastruktúrális tényezők lényegesebben jobbnak mondhatóak a Bethanien kórházban, mint amit az itthoni viszonylatban tapasztalhatunk. Ezen a napon még városnézésre is sor került, idegenvezető közreműködésével, megtekintettük a Paulkirche-t.  Az Agaplesion vállalat vezetőjének, Schaefer úrnak jóvoltából pedig a Main Tower 200 m magas épületében is jártunk. Az eseménydús napot követően másnap a Markus Krankeshaus geriátriai osztályát látogathattuk meg, illetve megnézhettük a Schwanthaler Carree idősek otthonát. A demens részlegre is betekinthettünk és működésével kapcsolatban is kaptunk tájékoztatást. A sokszínű programoknak, a szakképzett ápoló személyzetnek, a kiváló strukturális tényezőknek  köszönhetően elmondható, hogy a Schwanthaler Carree idősotthonban az idősebb korosztály megfelelő megbecsülésben és ellátásban részesül. Az utolsó napon (február 11-én)  már csak a haza utazás maradt hátra…

Számomra, életre szóló élmény volt a frankfurti tanulmányi út és nagyon örülök, hogy részt vehettem benne.

Pálfi Stella

A szakmai költségeit (utazás busszal, szállás 2-3 ágyas szobákban, napi három étkezés, programok díja) az Alapítvány fedezi. A 2004 óta működő MNE Alapítvány nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi csereprogramok, németországi szakmai gyakorlatok, valamint közös, tudományos projektek megszervezésére és lebonyolítására, továbbá a nyelvoktatás fejlesztésére, valamint ösztöndíjak odaítélésére. A tanulmányút elsődleges célja, hogy a hallgatók információt szerezzenek a német egészségügyi rendszer felépítésével kapcsolatban, továbbá az intézménylátogatások során betekintést nyerjenek több frankfurti egészségügyi intézmény (pl. Bethanien Krankenhaus, Markus Krankenhaus, HSB Altenpflegeheim) napi munkájába. Lehetőség nyílik az MNE Alapítvány gyakorlati programjának és egyéb együttműködési lehetőségeinek megismerésére,  illetve hangsúlyt kap a német nyelv elsajátításához szükséges motiváció kialakítása, valamint a már meglévő nyelvtudás fejlesztése is. A szakmai programok (előadások, prezentációk, intézménylátogatás) mellett két részletben városnézésre is sor kerül, ahol Frankfurt fő látnivalóival ismerkedhetnek meg a hallgatók idegenvezető segítségével.