Bécsújhelyen jártunk

A tanulmányút főszervezője, Kedves András a képalkotó diagnosztikai képzés egyik alappillérére, a sugárterápiára fókuszálva választotta elsődleges úticélunknak a Bécsújhelyen található protonterápiás központot, ötletét pedig egy négy évvel ez előtti, hasonló kezdeményezés ihlette.

A több hónapos szervezés eredményeként a tizenkét, érvényes pályázatot benyújtott hallgató december elsején reggel útnak indulhatott dr. Kovács Árpád tanszékvezető úr és három további oktató vezetésével. A Kaposvár és Bécsújhely között húzódó távolságot három személygépjármű segítségével küzdöttük le. Az osztrák-magyar határhoz közel fekvő várost a koradélutáni órákban értük el, ahol alkalmunk nyílt egy kis városnézésre is az adventi díszben pompázó helyszínen, mielőtt a MedAustron telephelye felé vettük az irányt.

A külvárosban elhelyezkedő protonterápiás központ kapuit a városnézés után, a télies széllökésektől kissé átfagyva, ám nem lohadó lelkesedéssel léptük át. A MedAustron jelen lévő munkatársai szívélyesen üdvözöltek minket, majd beinvitáltak a konferenciaterembe, ahol meghallgattunk két angol nyelvű előadást. Az első a létesítmény kialakulásáról, a protonterápia és az ionterápia elméletéről, gyakorlatban történő alkalmazásáról, előnyeiről, technikai hátteréről szólt, a második pedig az intézmény látogatói számára mindenkor elengedhetetlenül szükséges – az előadó szerint is - általunk már jól ismert sugárvédelmi alapelvekről.

Az előadásmodult követően megkezdődött a terepszemle, melynek során sorra szemrevételezhettük a MedAustron proton- és ionterápiás kezelőhelyiségeit, a besugárzókészülékek szemet gyönyörködtető, letisztult álcája mögött megbúvó hatalmas gantryt, (ami a betegek szemei elől lelki békéjük megőrzése érdekében mindig rejtve marad), a részecskegyorsítót, a besugárzástervezés elengedhetetlen eszközeit, a CT és PETCT, valamint MR gépeket és a vezérlő szobák némelyikét is. Idegenvezetésünkről két tapasztalt MedAustron dolgozó gondoskodott, akik minden állomáson angol nyelvű magyarázattal szolgáltak a látottakra, emellett készséggel feleltek a túra során a hallgatóságban felmerülő kérdésekre. A protonterápiás központban tett körutunk utolsó állomásán – a már említett konferenciateremben – vendéglátóink friss kávéval, ásványvízzel, némi harapnivalóval gondoskodtak felfrissülésünkről, mielőtt búcsút vettünk tőlük.

Bécsújhelyről utunk Sopronba vezetett, ahol még a vacsora előtt sor került egy remek hangulatú, csapatépítő célzattal megszervezett bowlingozásra, ahol az oktatók és a hallgatók között közvetlenebb kapcsolat kialakítására is alkalom nyílt. A barátságos versengést követően vacsoránkat egy nívós, kedvező árakkal kecsegtető soproni étteremben költöttük el, ahol a már összecsiszolódott társaság folytathatta a megkezdett eszmecseréket, és ideig-óráig megpihenhetett a tartalmas nap utolsó szakaszához érkezve.

A vacsorát követően kis delegációnk elfoglalta szállását a Nyugat-magyarországi Egyetem Diákhotelében, amely a csoport kollégista tagjai között heveny ámuldozásra adott okot kollégiumi viszonylatban rendkívül kulturált, modern berendezésével és széleskörű felszereltségével. Az este hátralévő részében mindenki saját belátása szerint vett részt aktívabban, vagy kevéssé aktívan a könnyed, egyetemistákra jellemző mulatozásban, melynek helyszínéül a diákhotel alagsorában berendezett hangulatos kis szórakozóhely szolgált.

A tanulmányút második reggelét a kollégium által biztosított reggelivel indítottuk, hogy újult erővel szállhassunk ismét autóba, és meg se álljunk a kapuvári Röntgenmúzeumig.

Kapuváron a csoportot Boross János várta, aki nyomban magángyűjteményének helyszínére kalauzolt minket a barátságtalanra forduló időjárás elől. A kiállítóteremben komplex, átfogó tárlatvezetést tartott nekünk mind a képalkotás kezdeteiről, mind pedig a tárlaton megcsodálható eszközökről, berendezésekről, többek közt a már-már legendának számító, 1930-as évekből fennmaradt faszerkezetes röntgenkészülékről, amely az országban egyedülálló módon csak a szenvedélyes kapuvári gyűjtő kollekciójában lelhető fel.

Tartalmas, jól megszervezett, zökkenőmentesen lebonyolított, hasznos tanulmányi kirándulásunk utolsó állomását magunk mögött hagyva feledhetetlen élményekkel gazdagodva térhettünk vissza a Kaposvári Képzési Központ épületéhez. Remélhetőleg Kedves András főszervező fáradhatatlan munkájának és kreativitásának köszönhetően bécsújhelyi kirándulásunk tradíciót teremthet, és a Képalkotó Tanszék hallgatóságának az elkövetkezendő évek során ismét alkalma nyílhat hasonló, a szakmai spektrum bővítését és a hallgatói élet felpezsdítését szolgáló tanulmányutakon való részvételre.

A támogatásért köszönet illeti a Pécsi EHÖK-öt, a PTE ETK kari vezetését, valamint a Diagnosztikai Képalkotó Oktatásért Alapítványt.